A képrejtvénynek nem az a lényege, hogy készítője valamit rajzban ábrázol, s ki kell találnunk, mi ez a valami. Ilyen célú rajzokkal legfeljebb a kisgyermekek képeskönyvében találkozunk. Ott szükség is van ilyen rajzokra. A másfél, vagy kétéves csöppség számára ilyen könyvekből, illetve képekből világosodik meg, hogy mi a labda, a kocka, a baba, a cica, stb. Hasznosak az efféle rajzok (képek) 6-8-10 éves gyermekeknek idegen nyelvre való oktatásban is. Az igazi képrejtvényben azonban mindig egészen mást ábrázol a rajz, mint amit ki kell találnunk, de -és éppen ez a szép benne- logikus gondolkodással és jó nyelvi fantáziával mégis rátalálhatunk a megoldásra.
Egy példa, azt hiszem, többet ér minden magyarázatnál.
Ha egy képen ezt látjuk:
Bármily szép a rajz, képrejtvénynek mégsem alkalmas, hiszen semmiféle nyelvi találékonyság nem kell ahhoz, hogy rájöjjünk: egy kerékpárt látunk.
Ha a rejtvény készítője megpróbálja ezt az összetett szót elemeire bontva megrajzolni, pl. így:
Már többé-kevésbé elrejtette a megoldást, de ez a képrejtvény -amelynek megfejtése természetesen szintén kerékpár - még bizony elég lapos.
Ezek után nézzük meg ugyanennek az összetett szónak egy ennél jóval szellemesebben rejtvényesített változatát!
Ez is kerékpár, de hogyan? Úgy hogy a rejtvény készítője egy kövér házaspárt rajzolt meg. Itt már működésbe léphet a nyelvi fantáziánk, sőt ha egy ilyen rejtvényt meg akarunk fejteni, működésbe is kell lépnie. Most persze könnyű a dolgunk, hisezn már ismerjük a megfejtést. A kövér házaspár ennek a rejtvénynek a megoldásában kerek pár, s mivel a rajzon még egy ékezet is látható, gondolatban annak is megkeressük a helyét. Így lesz a megfejtés itt is: kerékpár.
A képrejtvény nem okvetlenül egyetlen tárgynak, dolognak, eseménynek stb. a rajzából (képéből) áll, hanem több, egymással látszólag nem összefüggő rajz (kép) együttese is lehet, sőt a rejtvénybe betűk, szótöredékek, szavak is belekerülhetnek, illetve betűket, szórészeket mínuszjellel, a rajz egyik végének levágásával vagy más módon ki is iktathatunk. Ezek a kísérő elemek lényegében nem, vagy csak kevéssé csökkentik a rejtvény értékét. Persze vannak akik a "tiszta műfaj"-ra esküsznek, s nem alaptalanul. Tagadhatatlan, hogy a csak rajzot (képet) tartalmazó, semmilyen betűkorrekciót nem igénylő képrejtvények a legigényesebbek. Ezeknek száma azonban, bármily gazdag is a nyelvünk, mégiscsak véges, különösöen, ha arra is ügyelünk, hogy a megfejtés is "tiszta műfajú" legyen: jól ismert kifejezés, szállóige stb.
Ennyi szabálymagyarázat után azt ajánlom, lépjünk a tettek mezejére! Csapjunk fel képrejtvényfejtőnek!
Grétsy László: Anyanyelvünk játékai (Gondolat Kiadó 1974)
